Magyar

A koncentrációs tábor

Virtual tour (in English)Az első foglyok Mauthausenbe 1938. augusztus 8-án, öt hónappal az ún. Anschluss - Ausztria csatlakozása a Német Birodalomhoz – után a Dachau-i koncentrá- ciós táborból érkeztek. A helyszín kiválasztásánál a fő szempont, ahogy az 1940-ben létrehozott Gusen-i melléktábor esetében is, a meglévő gránitbánya volt. A foglyokat először a táborépítésben valamint az SS-tulajdonú Deutsche Erd- und Steinwerke GmbH /Német Föld- és Kőbánya Kft/ vállalat keretein belül vetették be, hogy kitermeljék az építőanyagot a nacionálszocialista Németország monumentális presztizs-épületeihez.

1943-ig a tábor politikai funkciója és a – tényleges vagy feltételezett - politikai és ideológiai ellenállók tartós üldözése és letartóztatása volt az elsődleges cél. Mauthausen és Gusen bizonyos időszakokban az egyedüli III. szintű táboroknak számítottak. Ez a szint a nacionálszocialista koncentrációs táborok rendszerén belül a legkeményebb fogolytartási körülményeket jelentette. A Német Birodalom koncentrációs táboraiban ebben az időszakban volt a legmagasabb a halandóság.

1942/43-tól a foglyokat – mint minden koncentrációs táborban – elkezdték nagyobb részt fegyvergyártásban munkára fogni. Emiatt további külső táborok épültek, és a foglyok száma jelentősen emelkedett. Az 1942-es végén 14.000 foglyot tartottak nyilván a Mauthausen-i, Gusen-i és néhány más külső táborban, amely szám 1945-ig Mauthausenben és a hozzá tartozó külső táborokban 84.000-re nőtt.

Az 1944-es év második felétől a keleti koncentrációs táborok evakuálása miatt ismét több ezer fogoly érkezett Mauthausenbe. Ezt követően 1945 tavaszán felszá- molták Mauthausentől keletre fekvő, külső táborokat valamint a magyar zsidók kényszermunka táborait, hogy szószerinti halálmenetben mindenkit útnak indítsanak Mauthausen felé. Mindez Mauthausenben, Gusenben és a még meglévő külső Ebensee-i, Steyr-i és Gunskirchen-i külső táborokban teljes túlzsúfoltsághoz vezetett. Az éhezés és a betegségek ugrásszerűen megnövelték a halálozások számát.

A Mauthausenbe deportáltak legnagyobb része Lengyelországból származott, akiket számban a szovjet és a magyar foglyok követtek. Ezen kívül nagy számban érkeztek német és osztrák, francia, olasz, jugoszláv és spanyol csoportok is. Az SS-tábor vezetősége összesen 40 különböző nemzetiségű férfit, nőt és gyereket vett nyilvántartásba. A magyar és lengyel zsidó foglyok többsége 1944 májusa után érkezett; nekik volt a legkevesebb túlélési esélye. A tábor 1938-as felépítése és az 1945. májusi amerikai felszabadítás között összesen kb. 190.000 deportált fogoly fordult meg a Mauthasen-i táborban.

A foglyok ezreit agyonverték, lelőtték, injekciókkal megölték vagy fagyhalálnak tették ki. A koncentrációs tábor legalább 10.200 foglyát végezték ki a központi tábor gázkamrájában, a Gusen-i táborban vagy a Schloss Hartheim-i kivégző telepen, ill. a Mauthausen és Gusen között közlekedő gázvagonokban. Legnagyobb részük viszont a kíméletlenségektől és bántalmazástól kísért kényszermunka, az egyidejű éheztetés, a hiányos öltözet valamint az orvosi ellátás hiánya következtében vesztette életét. Mauthausenben, Gusenben és a külső táborokban összesen kb. 90.000 halálesetről tudni, amelynek fele a felszabadítás előtt utolsó négy hónap során történt.

A külső táborok

The Subcamps in Google maps (in English)A Német Birodalomban uralkodó munkaerőhiány és a fegyvergyártás egyidejű fellendülése vezetett ahhoz, hogy a koncentrációs táborok foglyait egyre nagyobb számban vetették be az iparban is. Amíg az első külső tá- borok 1941-ben az SS-céljait szolgálták, 1942-től kezdve közel 40 külső tábor épült - kezdve a Steyr-Münichholz táborral a Steyr-Daimler-Puch AG részére – a fegyveripar kiszolgálására.

Az 1945 márciusában Mauthausenben fogva tartott több mint 84.000 fogolyból 65.000 főt a külső táborokban helyeztek el. Elsősorban a Steyr-Daimler-Puch AG, a Reichswerke Hermann Göring valamint a Heinkel-Werke és Messerschmitt repülőgépgyárak részére gyárak épí- tésében vagy akár közvetlenül a gyártásban fogták őket kényszermunkára.

1943 végétől a foglyok főleg földalatti, a légitámadásoktól védett gyárak építésében vettek részt. Ebből a célból bővítették a Gusen-i tábort és az Ebensee-i és Melk-i külső táborokat is. Mivel a létesítmények építését a foglyok egészségi állapotát és életét figyelmen kívül hagyva egyre jobban sürgették, a munka különösen sok halálos áldozatot követelt.

A Mauthausen-i központi tábor a háború második felében inkább egy irányítási központ szerepét vette át, ahonnan a foglyok elosztását irányították. A beteg és már munkaképtelen foglyokat a külső táborokból viszont kivégzésre Mauthausenbe küldték vissza. A látogatók a külső táborok helyszínein, Gusenben, Ebenseeben, Melkben és Steyrben is találnak a történésekre emlékező kiállításokat.

Az emlékhely

Annak ellenére, hogy Mauthausenben a koncentrációs tábor eredeti épületeiből viszonylag sok megmaradt, az emlékhely mégis sokban különbözik az 1945. május 5-én felszabadított tábortól. Először amerikai vezetés alatt állt, aztán 1945 nyarától több hónapig a szovjet hadsereg használta a katonák elszállásolására. 1947. június 20-án a szovjet őrség a mauthauseni koncentrációs tábor területét átadta Ausztriának, azzal a feltétellel, hogy helyén emlékhelyet hozzanak létre. Az emlékhely átalakítása során a legtöbb fogolybarakkot, a még meglévő SS-barakkokat és a kőbánya üzemépületeit lebontották. 1949 tavaszán végül megnyílt a „Mauthauseni Nyilvános Emlékhely”.

1949 őszén Franciaországban is létrehozták az SS-kormányzati barakkok területén az első nemzeti emlékhelyet. Ezt követően számos ország és áldozati csoport követte a példájukat további helyszíneken. 

Az 1960-as évek elején a mauthauseni emlékhely belső udvarán egy temetőt létesítettek, ahova azt követően áthelyezték a koncentrációs táborok áldozatainak maradványait a mauthauseni és guseni „amerikai temetőkből” valamint az SS által használt tömegsírokból. A II. táborrészben és a 16-os, ill. 19-es fogolybarakkok területén összesen több mint 14.000 áldozat nyugszik.

A korábbi parancsnoki épületet 1970 óta múzeumként használják, ennek megfelelően építették át. 2013 májusa óta két állandó kiállításnak ad otthont: „A Mauthauseni koncentrációs tábor 1938 – 1945” és „Mauthausen, mint tetthely – Nyomkeresés”. Az újonnan épült „Nevek terme” kiállítóterem 81.000 név szerint ismert, a mauthaseni koncentrációs táborban és külső táboraiban elhunyt áldozatot sorol fel.

Elérési útvonal

Elérhetőségek

Mauthauseni koncentrációs tábor emlékhely

Erinnerungsstraße 1
4310 Mauthausen
Tel: +43 7238 2269-0
Fax: +43 7238 2269-40

Argentinierstraße 13, Top 103+104
1040 Bécs
Tel: +43 1 376 3000-100
 

E-Mail: office@mauthausen-memorial.org

Információk az archívummal kapcsolatban: inquiries@mauthausen-memorial.org

Guseni koncentrációs tábor emlékhely

Georgestraße 6
4222 Langenstein

E-Mail: office@mauthausen-memorial.org

Nyitva tartás, árak, bejelentkezésés további információk a www.mauthausen-memorial.org (in English) és www.gusen-memorial.org (in English).